Uzonban a két világháborúban elesettekre emlékeztek. Kónya Ádám, a Székely Nemzeti Múzeum nyugalmazott igazgatója beszédében emlékeztetett, hogy Uzon egyike volt azon településeknek, ahol a legsötétebb időkben is állt a hősök emlékműve. Hatvannyolc lelket követelt az első, ötvenötöt a második világháború. Az Emeld fel fejedet, büszke nép című műsort megelőzően Bodali Mihály a Don-kanyarból hazatért egykori bajtársának versét olvasta fel. /(kisgyörgy z.): Hőseire emlékezett Uzon. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 7./
2008. május 23.
Bodali Mihály uzoni háborús veterán 89 éves, a Háromszék napilapban több riportban szerepelt, s azokban is szemrehányást tett, hogy községében nem ünneplik meg a Hősök Napját. Két fiatal korosztály 1940. december 2-án vonult be a magyar hadseregbe, s a fenyőággal díszített kaszárnyakapukon az a felirat volt: Isten hozott, székely testvérek! Ebből a korosztályból ma kevesen, Uzonban is csak ketten élnek. A második világháborúban Uzonból ötvenöt személy vesztette életét. Bodali vallja, hogy a katonatársakról sohasem szabad megfeledkezni. 1940–44 között nem volt olyan katonai ünnepség Sepsiszentgyörgyön, melyen a díszszázad első sorában részt ne vett volna már nem élő bajtársaival a Hősök Napján a közös temetőben. Magyarországon a múlt évben pünkösd első napján tartották a Hősök Napját, de fejet hajtottak Erdővidéken, Baróton, Nagybaconban. Felső-Háromszék falvaiban Nagybaconi Nagy Vilmos vezérezredesről emlékeztek meg. Uzonban azonban felejtenek. /(sylvester): Az emlékezés erkölcsi kötelesség. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 23./
